PELUSNAPLÓ - Kulcsár Edina és Csuti blogja: Apa vagyok és pelenkázok

Medox születése utáni mámoros időszakban gyakran kaptam azon magam, hogy csak bámulom őt, miközben ő jól hallhatóan, valami különös életcéltól vezérelve, első és állandó jelleggel kívánja megtölteni minden jóval a pelust... szóval hamar belecsöppentem a pelenkázás világába. :)

   

PELUSNAPLÓ - Kulcsár Edina és Csuti blogja

  

Sziasztok! Szabó András Csuti vagyok és 2018 szeptember közepét írjuk.

Pár órával ezelőtt a világ egyik legboldogabb férfija lettem, ugyanis megszületett a kisfiam: Szabó Kulcsár Medox.

 

Természetes szülésnek indult, de Medox egyáltalán nem unta az all inclusive ellátást és a korlátlan wellness használatot, így megfordult a Kulcsár hotelben, emiatt császárral kellett világrahozni, ebből adódóan viszont az anyukája mozgásképetelen lett... itt már tudtam, hogy hamarabb jön el az én időm. :)

 

Néhány óra ábrándozás után, villámcsapásként ért a valóság: sokkal többet jelent szülőnek lenni annál, minthogy a gyerekeden csodálkozol egész nap. Olyan apuka szeretnék lenni, amilyenről mindig is álmodtam, mindenből ki akarom venni a részem, úgyhogy nincs mese, neki kell vágnom a dolognak és „be kell piszkítanom a kezem”. :) A pelenkázás korántsem olyan egyszerű dolog, mint ahogy én azt gondoltam. 3-4 óra múlva már akcióba is léptem, de probléma az volt bőven. Mivel sosem töltöttem túl sok időt babák közelében, fogalmam sem volt, hogy mit kéne csinálnom. Mivel nem olyan ember vagyok, aki az első nehézség után rögtön segítségért szalad, ezért nem volt más választásom mint, becsukni a szemem, venni egy nagy levegőt - na jó ezt nem gondoltam át alaposan - és belevetni magam a dolgok közepébe. A látvány ami fogadott, az minden képzeletemet felülmúlta. Egy fekete, olvasztott autógumira emlékeztető massza (nem a forma1-es versenyző Felipe Massa) látványa fogadott, amire hirtelen nem is igazán tudtam reagálni. Edina és a nővérek gondosan kikészítették nekem a tiszta pelenkát és a popsitörlőt is, de megmondom őszintén, hogy kicsit bátortalanul nyúltam az eszközökhöz. Nem voltam biztos a dolgomban, miközben óriási ellenállásba (this is Spartaaaa) is ütköztem amit hangos visítás kisért. Talán azt hiszi, hogy ha egyszerre van jelen a látvány és az üvöltés, akkor békén hagyom? De ez neki lesz jó, nem nekem, miért nem örül? Miért sír és egyre hangosabb... Jesszus valamit rosszul csinálok!!! HEEEEEELP!!!

   

 

 

Ezen kérdések közepette jött a feketeleves, a harmadik csapás: a PISI. Még el sem kezdtem a folyamatot, máris kezdhettem mindent elölről. Ez a gyerek mindent egyszerre csinál!? Nekünk, egészséges férfiaknak van egy elképzelésünk a büszkéségünk állásával kapcsolatosan várható folyamotokról, de itt minden fordítva történik: ha lóg, akkor van csőre töltve a puska, mert ez bizony egy komoly lőfegyver ám. A fedezék keresése közepette, úrrá lett rajtam a pánik és mindent elfelejtettem, pedig ahogy Karinthy mondaná: Tanár Úr! Én készültem! - így sikerült fordítva bepelenkázni a kisfiamat, aminek hamarosan meg is lett az eredménye… de erről majd a következő blogbejegyzésemben olvashattok.

  

⇒ TOP JÁTÉKOK A PELENKA.HU WEBÁRUHÁZBAN! ⇐

  

Utólag már ráeszméltem, hogy Medox épp olyan „elveszett” volt mint én, ezért nagyon úri módon fogadta a hibáimat. Élete első pár pelenkázása kapcsán rengeteg ártatlan ballépést követtem el, de emellett felfedeztem néhány egyszerű módot is a vele való kapcsolatteremtésre, amelyeket szemmel láthatóan ő is élvezett.

 

Az első ilyen felfedezésem az volt, hogy szerette, ha a kezemben tartom. Általában a karomat részesítette előnyben, de amikor azok már teljesen elzsibbadtak és a hátam is elkezdett fájni, akkor beérte a babahordozóval is. Azt is szerette, ha beszélek hozzá. Először egy kicsit bután éreztem magam emiatt - mivel nyilvánvalóan fogalma sem volt róla, hogy mit mondok neki, - de úgy tűnt, a hangom megnyugtatja. Elmeséltem neki a napomat és a 94-95-ös fradi BL menetelését, valamint különböző fradi indulókat énekeltem, ám amikor néha/néha megálltam pár másodpercre, ő csak nézett rám a csillogó kis szemeivel és meg mernék rá esküdni, hogy azt gondolta “Oké, és mi a következő?”.

  

Szabó András Csuti

  

A blog szöveges és vizuális tartalma a Pelenka.hu üzemeltetőjének tulajdona. A blogbejegyzés egyes részletei erre az oldalra mutató hivatkozással utánközölhetőek. A teljes blogbejegyzés utánközlése csak az üzemeltető írásos engedélyével lehetséges.

2018.11.19 09:32