PELUSNAPLÓ - Kulcsár Edina és Csuti blogja: Vulkánkitörés a dokinál

Sziasztok! Legutóbb egy hosszabb bevezetéssel indítottam az első blogbejegyzésem, szóval most ezzel nem untatnék senkit, történésekből viszont nem volt hiány az elmúlt időszakban. :) Amikor más anyukáknak mesélem, hogy mik történnek velünk nap mint nap, akkor örömmel tapasztalom, hogy nagyokat nevetnek a sztorijainkon. Pontosan ezért jött létre ez a Pelusnapló, hogy mindezt veletek is megoszthassam.

   

PELUSNAPLÓ - Kulcsár Edina és Csuti blogja

  

Mesélhetnék itt a csomagtartóban való pelenkázásról, vagy arról, hogy a kisfiam nadrágja egy időzített vulkán, melyből napi szinten kitörések várhatóak. De az is izgalmas volt, amikor megtapasztaltam milyen az, amikor az ember a szemébe kapja a beöntést. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy belőlem van a gyerek, szóval az undor mint olyan, minimálisan sincs jelen bennem. Sőt!!! Kifejezetten élvezem ezeket az extra dolgokat, mert kis kora ellenére a szoptatás és a fürdetés mellett legalább ezzel is gazdagodnak közös élményeink.

 

Mikor Medox elérte azt a kort, hogy rutin vizsgálatokra kellett vinnem, elgondolkoztam, hogy a Czeizel Intézetbe vigyem-e, ahova alapvetően szoktam járni vele, vagy menjünk simán a rendelőintézetbe, ahova tartozunk. Úgy voltam vele, hogy úgyis minden rendben, egy röpke rutinvizsgálat miatt nem veszem nyakamba a várost, plusz legalább az anyósommal is együtt vagyunk egy picit, aki nem messze lakik a rendelőtől.

 

Előzetesen kaptam időpontot Medoxnak, és én, mint egy rendes eminens kis diák, ott voltam már fél órával az ajánlott bejelentkezés előtt, még a mindig pontos anyósomat is megelőzve. Alapvetően 2 órára volt időpontunk. Mielőtt elindultunk, megetettem és átpelenkáztam Medoxot, mert úgy voltam vele, hogy gyorsan bemegyünk, letudjuk a vizsgálatot és már megyünk is. Bruttó 45 perccel számoltam az eminens érkezésemmel együtt. Már a bejelentkezésnél tudtam, hogy ez az elképzelésem dőlni fog, mert előre elnézést kértek a doktor úr késése miatt. Mivel szinte elsőként ültünk le a várakozóban, konkrétan timelapse formátumben láttam, ahogy pillanatok alatt tele lett anyukákkal és pici gyermekeikkel az egész folyosó. Mondtam magamban, hű de jó, hogy mi már itt vagyunk, de ekkor már több mint 45 perc telt el. A doki még mindig sehol... Szerencsére mi nagyon jót beszélgettünk az anyósommal és egy várakozó anyukával, aki két gyerkőccel érkezett az orvoshoz. Összevetettük a tapasztalatainkat, megbeszéltük ki milyen és hanyas pelenkát hord. Majd hosszas várakozás után végre elkezdődött a rendelés.

 

 

Rövid idő után szólítottak is minket. Bementünk anyósommal, Erzsikével és Medivel, aki éppen akkor kelt fel. Nagyon örültem, hogy a kicsi a hosszú várakozást végigaludta. Kettesével kellett bemenni a rendelőbe, egy másik anyukával a belső váró részből végre eljutottunk a vizsgálóig. A doktor úr kérte, hogy vetkőztessük le a babákat. A szemem óriásira nyílt... majd magamban gyorsan megvitattam, hogy miért kell levetkőztetni a gyereket pucérra. Aztán megdicsértem magam, hogy milyen ,,okos” vagyok, nem is tudom mit vártam egy ortopédiai vizsgálattól.

 

Aztán eszembe jutott, hogy ennyi várakozás után már tuti tiszta kaka a pelenka és ezt nekem most le kell vennem. Igazából ezzel még nem is lett volna baj, csak hogy a pelenkázó táskám kint volt a kocsiban... Na mondom szép kis bemutatkozás. Gyorsan kiszóltam anyósomnak, hogy kérjen már kölcsön egy pelenkát attól az aranyos anyukától akivel beszélgettünk, ha már ugyanakkorát használnak ők is. Közben az előttünk lévő kisfiúról lekerült a pelus. Én a tőlem megszokott közvetlenségemmel elnevettem magam, ránéztem a dokira és viccesen megkérdeztem tőle, hogy ooohhjajjj! Akkor itt sok ,,baleset” történik Önnel igaz?! Mire ő rám nézett és kissé morcosan és nagyon határozottan közölte, hogy szerencsére nem. Ahogy visszafordította a fejét, hogy folytassa a vizsgálatot - amit feltehetően én megzavartam - a kezében lévő gyermek elkezdett szép ívesen pisilni. A doki próbálta gyorsan elfordítani, hogy ne az egész adagot az ő ruhája szívja fel, viszont az irány felénk mutatott, így a Medoxról lekerült nadrág fogta fel azt a mennyiséget, amit nem a doki kapott. Na mondom magamban: nagyszerű.

 

A kinti anyukától nadrágot azért már mégsem kérhetek. Főleg, hogy neki kislánya van. Eközben persze nagyon nevettem, de ahogy rám nézett a doki, egyből azt éreztem, hogy abba kell hagynom. Pedig úgy mondtam volna, hogy ,,na erre céloztam az előbb”... Ezután mi következtünk. Ahogy a doki kérte, meztelenül tettem le elé a gyereket. Felemelte a két kis lábát, mire kitört a vulkán... Én ilyet még nem láttam. Szinte a levegőben repült az anyag, egyenesen a dokira, aki próbált ugyan elugrani, de ez elől senki nem menekül.

   

⇒ SZAVAZZ RÁNK EGY KATTINTÁSSAL, HOGY AZ ORSZÁG BOLTJA VERSENYEN (IS) A LEGJOBBAK LEHESSÜNK! KÖSZÖNJÜK NEKED! ⇐

   

Na ott már nem mertem nevetni. Kértem a sűrű elnézéseket... miközben gondoltam magamban, ha nem késik ennyit, akkor ez mind nem történik meg. Viszont ezt követően Medox úgy gondolta, hogy az egyébként is híg kakát egy kis pisivel is fellazítja. Itt már nem volt mese, behívtam az anyósomat, hogy legyen ott az unokájával amíg én sprintelek egyet a kocsiig. Kifutottam, az anyuka kisfia meg akart állítani, hogy tud még pelenkát adni, mire én futva odakiabáltam, hogy itt már komplexebb felszerelésre van szükség. Mint a villám vissza is értem, de a látvány ami fogadott... Hát azt nem akartam elhinni.

 

Medox csúcsfokozatra kapcsolt. A földön térdelve találtam az asszisztenst, aki lázasan próbált feltakarítani Medox után, a doki pedig magától jó messzire eltartva, popsival kifelé fogta a gyerekemet. Ezek után, mondanom sem kell, az orvos már nem volt hajlandó megnézni a gyereket pelenka nélkül, ami valahol érthető is volt. Én csak arra tudtam gondolni, hogy olyan szép hivatás az övé. Ha nap mint nap ennyi gyereket vizsgál, akkor azért megesik az ilyen...

 

Gondoljatok csak bele, hogy az orvos mennyi ilyen hasonló sztorit tudna leírni. A mamámnak szóról szóra elmeséltem a történetet és annyira nevetett, hogy potyogtak a könnyei, majd megkért, hogy ezt mindenképpen írjam le és osszam meg veletek. Ennek tettem most eleget. Remélem jót mosolyogtatok a történetünkön! Sok puszi! :)

  

⇒ HAVI PELENKACSOMAGOK AKCIÓS ÁRAKON! Nézz körül most! ⇐

  

Kulcsár Edina

  

  

A blog szöveges és vizuális tartalma a Pelenka.hu üzemeltetőjének tulajdona. A blogbejegyzés egyes részletei erre az oldalra mutató hivatkozással utánközölhetőek. A teljes blogbejegyzés utánközlése csak az üzemeltető írásos engedélyével lehetséges.

2018.12.21 09:29