Várandósságunk utolsó hónapjaitól már jól tudjuk, hogy minden kisbaba más és más, és ez a kinti életében még inkább igaz. Más a súlya, mérete, mások a kialakult szokások, más a fejlődési üteme. A gyermekorvosi vizsgálaton, ha az orvosunk azt mondja, minden rendben van, akkor nem kell azzal foglalkoznunk, hogy a szomszédunk, barátunk, sógornőnk gyermeke ebben a korban már mit tudott vagy még mit nem. Tessék lazán állni ehhez az időszakhoz is, élvezzük ki, hogy babusgathatjuk, szeretgethetjük, mert olyan gyorsan telik az idő, hogy az egyik pillanatban még dajkáljuk, a másikban már a diplomaátadóján sírunk könnyes szemmel.

Mit ellenőriz a gyermekorvos a kötelező 4 hetes vizsgálaton? Gyermekünk súlygyarapodását, testhosszát, a fej és a mellkas térfogatát. Megvizsgálja, hogy van-e csípőficama vagy valami fejelődési rendellenessége. Ellenőrzi a mozgásszervek és az idegrendszer fejlettségi szintjét, az érzékszervek működését, nemi szervek állapotát.

Mit tud(hat) már kisbabánk egy hónaposan? Képes felemelni fejét sima felületen hason fekve, képes arcra fókuszálni, spontán mosolyogni. Nálunk már a második héttől fogva a kisfiúnk a hátáról az oldalára és az oldaláról a hátára fordult. Gyönyörűen tornáztatta magát, ha volt minek támasztania a kicsi lábait. Ha büfiztettük a vállunkon, a fejét folyamatosan felemelte, néha olyan tornamutatványokat produkált, hogy majdnem kiesett a kezünkből. Egyik hajnalban a férjem arra ébredt, hogy a kicsi ott van a hasánál, finoman rugdossa őt és a buksiját nekitolta. Akkor már tudtuk, hogy őt bizony soha többet nem lehet csak úgy otthagyni valahol fél percre sem. Azon a reggelen, ahogy előtte mindig, mosolyogva köszöntöttük és visszamosolygott! Annyira szépek ezek az első pillanatok és mennyi minden vár még ránk!  

Mire elérkezik a negyedik hét vége, már tudni fogod, hogy kisbabád miért sír. Legalábbis többségében. Előfordul, hogy tiszta a pelus, tele a pocak, és bármit csinálsz, semmi sem jó. Nálunk a frontoknak van köze a nyűgösséghez. Ha jön az esős idő, akkor a kisfiam nyugtalan. Sokkal kevesebbet alszik, sokkal többet nyűgösködik, nyöszörög. Átjut a holtponton és onnantól kezdve már csak a nyűgös, fáradt, kimerült sírását halljuk, amitől megszakad a szívem. Éjszaka az utolsó elvemet is feladva, beadtam a derekam a cuminak. Csak és kizárólag akkor kapja meg, ha már olyan fáradt, hogy nem tud tőle aludni. Néhány percig cumizik, kiköpi és édesen alszik tovább. Napközben nem adjuk neki és nem is kéri. Ha nappal jó idő van, akkor elviszem sétálni. Egy-két óra séta körülbelül még ugyanennyi előkészületet igényelt kezdetekben, de megérte, mert az út alatt és a délután további részében sokkal nyugodtabb, békésebb volt.

A nagykönyben azt is írták, hogy egy csecsemő átlagosan 18-20 órát is alszik naponta. Nem tudom, hogy a mi kisbabánk tudja-e ezt, de szerintem elfelejtettek szólni róla neki. Nagyon sokat van fent nappal, elég aktív ezekben az időkben. Nézelődik, néha sírdogál, de ha felveszem és ölelgetem, abbahagyja. Szereti a pocakját és a klasszikus zenét. Jajj, és mondtam már, hogy egyszerűen imádnivaló? :)

Hartmann Viki