Én körülbelül innentől lettem a férjem által "letiltva" a vezetéstől. Egyre nehezebben viseltem az indokolatlanul előzgetős, leszorítós, rádudálós sofőröket, a körül nem néző, azonnal lelépő gyalogosokat, a kerékpárról nem leszálló, zebrán átsuhanó bringásokkal egyetemben. A hányingeres, hányásos időszakom folyamatosan csökkent, de teljesen nem múlt még el, kellett hozzá néhány hét, hogy újra rendeződjön odabent minden. Az "undor", mint a várandósság velejárója nekem egyetlen egy fűszerben mutatkozott meg: az oregánó illata még zárt szekrényen keresztül is teljesen kiakasztott. Odáig jutottunk, hogy a nászútról hazahozott fél kilós csomagot két dobozba rejtettük és eldugtuk a legmélyebb zugba. A "kívánós" időszak pedig szépen lassan beköszöntött: madártej, házi csokis puding, eper, csokis piskóta. Sósat annyira nem kívántam meg, de a mértékletességre azért odafigyeltem.

Kicsi babócánk rohamosan nő, fejlődik, és már a kifejlett köldökzsinóron keresztül jut tápanyaghoz, vérhez, oxigénhez. Magzatunk a magzatvízben próbálgatja magát, úszkál, forgolódik, használja végtagjait, emelgeti fejecskéjét, amely még mindig aránytalanul nagy a testéhez képest. A nemi szervek is teljesen kialakultak, szerencsések a 12. heti ultrahangos vizsgálaton már megláthatják a baba nemét, de többnyire ezzel még várnunk kell. Az orrlyukak zártak, az orrocska jól kivehető. Kicsi szájacskája jól kivehető, ki is tudja nyitni.

Sétáljunk, sportoljunk, együnk és igyunk megfelelően (mennyiségre és minőségre is legyünk tekintettel), a múló rosszullétek a szexuális életünket is meglendíthetik. Ha az orvosunk nem tilt el tőle, nyugodt szívvel kössünk ki párunk karjaiban ;)

Hartmann Viki