Pocakunkon elkezd már árulkodni az áldott állapot, ennek két oka van: egyrészt a rosszulléteket nassolással legyőző lerakódott kilók, másrészt a szülésre felkészítő medencecsont-deformáció. Ha még nem kezdett el növekedésnek indulni mellünk, már akkor is érezhetjük úgy, mintha ólomból lennének. Egyre kényelmetlenebbé válnak az addig hordott melltartóink, mellbimbónk érzékennyé válik.

Magzatunk lime-méretű, arca egyre emberibb és teljesen kialakult. Képes már mosolyogni, grimaszolni és sírni is. Szemei közelebb kerültek egymáshoz, fülecskéi a feje két oldalán helyezkedik el. Rengeteget mozog és rugdos kicsi lábaival, gyakran csuklik és ásít is, már van bélmozgása is.

Kicsink nagyon érzékeny anya érzelmeire, érzékeli az aggódást és a stresszt is, így nagyon oda kell figyelnünk, milyen hatásokat közvetítünk felé. Próbáljuk elkerülni a stresszes helyzeteket (akármennyire is nehéz), hallgassunk zenét, énekeljünk neki bátran, vagy éljünk a hobbinknak: festegessünk, varrjunk, a lényeg, hogy nem megerőltető, de örömteli tevékenységet végezzünk.

Ezen a héten (11-13. hét között) esedékes az első ultrahang-vizsgálat, amely egyben genetikai vizsgálat is, amellyel a Down-kór tüneteit ellenőrzik. Ha a nyaki redők és az orrcsont is a helyén van, fellélegezhetünk. Ha minden rendben van a vizsgálaton, akkor az önkéntes Down-szűrést nem feltétlenül "kell" elvégezni, inkább csak ajánlott, a magunk megnyugtatása végett. Ha valami gond merül fel, orvosunk úgyis azonnal továbbküld minket a szükséges vizsgálatokra és ismertetni fogja a teendőket is.

Az ultrahangra ha tudod, mindenképpen vidd be magaddal párod, egy felejthetetlen élményben lesz része! Az ultrahang már hasi, és teljes képet kaphatsz kisbabádról. Emlékszem, az első ultrahangon az orvosunk teljes mértékű leltárt készített, a feje búbjától a lábujjáig. Férjemben ha eddig nem is, most már biztosan tudatosult, hogy apa lesz, meghatottságot láttam a szemében, ahogy a kicsi babáját nézegette. A leltár után pedig az egyik legcsodálatosabb hangot is meghallgathattuk: a kicsink szívverését! Még mindig beleborsózik a bőröm, ha rá gondolok :)

A várandósságunk során érdemes minél hamarabb elvégezni egy vizsgálatot, hogy toxoplazmózis nevű betegséggel szemben védettek vagyunk-e. Sokan egyből a macskákkal párosítják ezt a betegséget, azonban bármilyen háziállattól el lehet kapni, de ugyanúgy veszélyforrásnak számít a nem jól megmosott zöldség-és gyümölcs, valamint a nyers hús fogyasztása is. Az emberek többsége, főleg azok, akik háziállattal élnek együtt, valószínűleg már átestek a betegségen és immunissá válnak tőle. Hogy mit tehetünk ellene, ha még nem voltunk fertőzöttek? Elsősorban nem kell megválnunk kis kedvenceinktől. Ha megoldható, az alomtálcát ne várandósan tisztítsuk, kérjük meg párunkat, vagy bármelyik más családtagot. Ha nem megoldható, akkor használjunk gumikesztyűt és igyekezzük nem belélegezni semmit sem takarítás közben.

Kisállatunk után fokozottabban takarítsunk: többször porszívózzunk, törölgessünk, mossunk kezet. Gyümölcsöket, zöldségeket alaposan mossuk meg, a húsokat süssük/főzzük meg teljesen. Kerüljük a nyers hústermékeket, mint például a kolbászt, a szalonnát, felvágottakat, virslit. Fogyasztásuk ajánlott, ha megfőzzük/sütjük őket, nem kell lemondani róla. További veszélyforrás lehet a kertészkedés is, a talajban is megtalálható, így minden kültéri munkát kesztyűben végezzünk és alaposan mossunk kezet.

Hartmann Viki