Babánkon apró pici szőrpihék, úgynevezett lanugo növekszik, ennek nagyon örülünk, hiszen ez védi meg a kicsi bőrét a felázástól a magzatvízben. Csontjai egyre szilárdabbak, arcizmai egyre erősödnek, így képes már grimaszolni is sok más kifejezéssel együtt.

Lassacskán az elsőbabások is érezhetnek magzatmozgásokat. Többnyire édességek elfogyasztása után apró pillangócskák repdesésére lehetünk figyelmesek. Nekem annyira aprók voltak és én annyira bizonytalan voltam, hogy kb. a 18. hétig nem gondoltam, hogy mocorog, kezdtem is kétségbe esni, amikor is szilveszter napján kettő nagyot rúgott belém az autóban ülve. Na, akkor nyugodtam meg igazán. Két nappal később pedig, amikor apa a pocakomra tette a kezét, adott neki egy jó nagyot, aztán megint jópár napig semmit nem éreztem. :D

Azt mondják a nagyok, hogy beszéljünk hozzá sokat, apa is hajoljon közel vagy használjunk ilyen zenekütyüt, amit a pocakra lehet tenni. Nálunk kifejezetten kimaradt az a fajta "gyere ide és beszélj hozzá", de spontán jöttek a kis sugdosások, simogatások. Hetekkel később a kedvenc emlékem az volt, hogy apa fogta este a pocit (mert ez nálunk kialakult kis rituálé lett) és ahogy elvette a kezét, a baba egyből utánanyúlt. Komolyan, vissza kellett tennie apának a kezét, mert éreztem, hogy nélküle rosszul van a kicsi. Aztán lehet persze, hogy mindezt beképzeltem, de többször is előfordultak hasonló esetek, én pedig szeretnék ebben a hitben is maradni, hogy apa ennyire fontos már most neki :)

Hartmann Viki