Onnantól kezdve pedig egyre rendszeresebben éreztem a mocorgást, főleg édességek és buborékos víz vagy üdítő elfogyasztása után.

A következő ultrahangvizsgálaton, amely lassacskán esedékes lesz, már majdnem biztosra megmondható a babócánk neme. Persze csak akkor, ha ő is ezt akarja. Nem egy alkalommal hallottam más anyukáktól, hogy végig kislányra számítottak a vizsgálatokon látottak alapján, majd meglepődtek, amikor egyszer csak megjelent valami a baba lába között. Nekünk ebben is szerencsénk volt: az első adódó alkalommal beterpesztett a drága, és ott mindenki előtt szépen bemutatkozott, ő pedig kisfiú lesz. Eddig nem gondolta meg magát, reméltem, az utolsó hetek sem fognak mást mondani.

Kaliforniai paprika méretű babánk egyre inkább kezd hasonlítani egy kisemberre, kezecskéi és lábacskái folyamatosan fejlődnek, érzékeli a fényt, kialakulnak alvási szokásai, felismeri már az éjszakákat és a nappalokat is.

Lassan el kell kezdeni azon gondolkodni, hogy meddig szeretnénk dolgozni, ha eddig még nem tettük meg. Ha egészségügyi állapotunk engedi, akkor azt javaslom, hogy maximum a 8. hónapig tevékenykedjünk - persze, csak ha a munkavégzésünk nem fizikai és nem is túl megterhelő a számunkra. Az utolsó hetek kellenek a lelki felkészülésre, a babaszoba/sarok kialakítására, az átszellemülésre. Ha tehetjük, engedjük meg ezt a kis luxust önmagunk számára, ezek az utolsó olyan hetek, amiket még a párunkkal "kettesben" tudunk tölteni, illetve ami még fontos, kicsit befelé tudunk fordulni, lecsillapodni, megnyugodni. Mozogni egyébként is nehezebb lesz, főleg az utolsó hónapban, a teendők listája pedig végtelennek tűnhet, hiába készültünk folyamatosan, azt hinnénk, végeztünk mindennel, amikor jön egy újabb, váratlan esemény, ami mindent felülír :)

Hartmann Viki