Orvost szinte már akkor választottunk, amikor kiderült, hogy babát várunk. Anyósomék és sógórnőmék javaslatát meghallgatva kiválasztottuk a számunkra legmegfelelőbb doktor urat. Szuper magánrendelő, biztonságos kezek. Minden nagyon megnyugtató volt. Azonban ahogy közeledtem a harmadik trimeszterhez, hiányérzetem és millió kérdésem támadt. Oké, hogy van orvosom, de azért csak jó lenne egy szülésznő is, hiszen ő lesz ott velem az elejétől a végéig. Sajnos mivel senkit nem ismertem a városban, így maradt bennem a kétely, a hiány, de egy szerencsés véletlennek köszönhetően egyik napról a másikra kaptam egy telefonszámot, a vonal mögött pedig a legtündéribb szülésznő volt, akivel valaha találkoztam (nem kell kinevetni, hiszen ő volt az első, de akkor is nagyon magasra helyezte a mércét).

Még ezen a hétvégén fogadott bennünket a férjemmel a kórházban, amely bababarát, és megmutatott mindent: az öltözőt, a „felvételis szobát”, az előkészítőt (ahol megtörténik a borotválás, beöntés), a zuhanyzót, a futurisztikus recepciót (csodálatos, mint egy sci-fi film díszlete lenne), az öt szülőszobát és a műtőt. Bemutatta a segédeszközöket is, mint például a bordásfalat, a nagy labdát, a sarokkádat. Elmondta, mire lehet számítani, mire lesz szükségünk, hova kell érkeznünk és kit kell keresnünk, ha indul a mandula. Felkészített a következő hetek vizsgálataira is és megnyugtatott, hogy innentől kezdve nekem már semmi más dolgom nincs, mint vele egyeztetni, intéz mindent, amit csak kell. Nyugodt szívvel jöttünk el tőle, az összes kételyem és félelmem elmúlt. Tudom, hogy azon szerencsések közé tartozom, akiknek szinte problémamentes volt a várandóssága, illetve megengedhetik maguknak a szülésznőt és a fogadott orvost is. Pedig higgyétek el, nem élünk nagylábon, döntéseinket pedig nagyon hosszas mérlegelés mellett hoztuk meg. Sajnos olyan világban élünk, ahol az alapellátás minősége megkérdőjelezhető, az egészségügyi személyzet pedig túlterhelt. Úgy döntöttünk, hogy ha néhány dologról le is kell mondanunk, ezt a kis luxust a babánk védelmében és önmagunk megnyugtatására, megengedhetjük magunknak.

Babuci feje lassan rögzül a medencében, megkezdődik a folyamatos süllyedés is. Mivel minden kicsit lejjebb kerül, a légzési nehézségeink elmúlnak, de azért van hátulütője is, mivel a súly egészen lentre koncentrálódik, még gyakoribbá válik a vizelési inger, esetleges kellemetlenségeket eredményezve (inkontinencia).

Szívünk alatt pihenő kicsiny babánk pedig mostantól kezd el rohamtempóban hízni, körülbelül 200 grammot szed magára hetente. Lényegében mindene megvan már, amihez csak szüksége lesz a kinti léthez. Számos észlelési módszerrel lehet vizsgálni és figyelni a magzatmozgást. Ebben az időszakban a 10 rúgás/mozgás óránként a normális. Ha bármilyen szokatlant tapasztalunk, mint például, hogy gyengülnek a mozgások, változás következik be vagy egyáltalán nem érzékeljük kisbabánkat, azonnal keressük fel védőnőnket/szülésznőnket/orvosunkat.

Hartmann Viki