Természetesen igénybe vételéhez számos kritériumnak kell megfelelni, de munkahelyünkön sok segítséget kaphatunk ezzel kapcsolatban. A CSED a szülési szabadságnak megfelelő díjazás, az anyát pedig 24 hét szülési szabadság illeti meg, legfeljebb a gyermek születésétől számított 168. napig. Igénylésében is sok segítséget kaphatunk a munkahelyen, de le lehet tölteni a kérelmet online felületről is, a kitöltött nyomtatványt pedig a munkahelyünkön kell leadni, a szükséges kérelmekkel együtt. Ha szülés előtt igényeljük meg, ahogy én is tettem, akkor először le kell adni egy nyomtatványt a szülés várható időpontjával, amelyhez a háziorvos ad egy 9-es kódú táppénzes papírt. Amikor megszületik babánk, újabb nyomtatványt kell kitölteni, már a babánk pontos adataival.

Ezen a héten már babánk annyira érettnek tekinthető, hogy ha beindulna a szülés, már nem akarná senki megakadályozni ebben. A védőnői vizsgálatok is sűrűsödnek, már hetente kell ellátogatnunk – oda is. Azt hinné az ember, hogy minél közelebb kerül a kiírt időponthoz, kicsit békén hagyják, lesz ideje magára, de nem! A vizsgálatok egyre sűrűsödnek, a fáradtságunk ezzel arányosan növekszik. Azt vesszük észre, hogy sokkal több a dolgunk, mint amikor még dolgoztunk. És ha nem, akkor is keresünk magunknak még elintézendő feladatokat, mert dolgozik bennünk a félsz, hogy valami kimarad.

Hogy mihez kezdjünk most magunkkal? Szerintem ha eddig nem tettük, ne most kezdjünk el a szülésről videókat nézegetni, se fórumokon rémtörténeket olvasgatni. Sok kismama követi el azt a hibát, hogy a terhességét végig követi, feliratkozik hírlevelekre, de a végére kicsit ellustul, azt hiszi, még bőven van idő, így a szülés utáni teendőkről nem tájékozódik időben. Aztán amikor odakerül, jön az első pánik, a mihez kezdjek egy kisbabával? Miért nem olvastam ennek korábban utána? Mire számítsak? Nem kell rögtön az első évig okosítani magunkat, de az első két-három hétre mindenképpen készüljünk fel. Nézzünk utána a kisbaba fejlődésének, az otthoni teendőknek, orvosi vizsgálatoknak, oltásoknak. Ha eddig nem tettük, találjuk ki, milyen pelenkázási módszert választunk majd, kérdezzük ki ismerőseink tapasztalatait ezen a téren is.

Érzelmeid egyre kuszábbak lehetnek: egyik percben nagyon várod a csöppséget, majd kiugrasz a bőrödből, a következő pillanatban ideges leszel az ismeretlentől, aztán aggódni kezdesz, hogy minden rendben lesz-e. Párom ilyenkor azonnal leállított, mondván úgyis minden rendben lesz, nem kell idegeskedni, azzal csak ártasz magadnak és a babának is! Nemsokára a kezedben lesz, a szülés gyors és könnyű lesz, te pedig nyugodj meg, attól megnyugszol!

– Köszönöm szépen, nem nyugodtam meg az utolsó pillanatig, de tudom, hogy ő is velem együtt aggódott kezdetektől fogva.

Hartmann Viki