Erre vártam, most mégsem tudok boldog lenni...

Ne ijedj meg, maximálisan normális, ha ezt érzed. Évek óta, de minimum 9 hónapja vársz, készülsz kisbabád érkezésére és lelkesen, boldogan várod a pillanatot, amikor végre a karodban tarthatod. Most már itt van, veled-veletek, mégsem érzed azt a mindenen elhatalmasodó boldogságot, mint amire számítottál, hogy érezni fogsz. Teljesen természetes, hiszen arra nem tudtál felkészülni, hogy minden teljesen más lesz, ha a baba megszületik.

Hirtelen minden megváltozott ahhoz képest, mint amikor a kicsikéd még a pocakodban volt. Nem akkor alszol, amikor szeretnél, nem akkor eszel amikor szeretnél, a hormonjaid tombolnak a szülés és szoptatás miatt. A tested sincs a legjobb formájában, amit nőként eleve nehezen fogadunk el, és ez a mostani egy óriási átalakulás. Közben fájdalmaid vannak, bárhogyan is hoztad világra a babádat. A melled duzzad, fáj, idegenek nyomkodják, tej pedig még vagy sehol, vagy olyan iramban indul meg, hogy beleőrülsz a feszítő érzésbe. És akkor a külső, belső fájdalmakat még megkoronázza egy teljesen új aggódással teli érzés: hogy ott van a családotokban egy újszülött csecsemő, akit életben kell tartanotok.

Félelmetes és felelősségteljes érzés jár át a sok változástól, ami mellett ritkábban és nehezebben érkezik a boldogság érzése. Viszont hidd el, ez a bénultság-érzés nem fog örökké tartani. A tested gyorsabban felépül mint hinnéd, hiszen erre van kitalálva. Rövid idő alatt kialakul a napi rutinotok, amitől megnyugszol és kipihentebb leszel. Az idő előrehaladtával a babád is hozzászokik a külvilághoz, szépen egymásra hangolódtok, te pedig azon kapod magad, hogy a jelzéseit figyelve és ösztöneidre hallgatva automatikusan tudod mire van szüksége. Hamar megtanulod megkülönböztetni a babád által kiadott hangokat, tudni fogod mikor mire van szüksége. Ne félj az első napoktól, pihenj amennyit csak tudsz és próbáld átengedni magad minden érzésnek, ami jön. Ha arra van szükséged, nyugodtan sírj, vagy aludj, amikor a baba is alszik és kérdezz, ha kétségeid támadnak. A legfontosabb, hogy ne legyen bűntudatod az érzelmeid és fájdalmaid miatt, igazából az lenne a fura, ha szülés után azonnal boldogan futkosnál fel-alá.

Egyedül is meg tudom csinálni! Vagy mégsem???

Mind elkövetjük a hibát azzal, hogy sokszor azt érezzük, hogy az első napokban segítségre lenne szükségünk, mégis egyedül csinálunk mindent. Vagyis próbálunk… Amikor hazaérünk a kórházból és egyedül maradunk az újszülöttel, na akkor jön a fekete leves. Az első fürdetés... Azt se tudjuk, hogy fogjuk meg aprócska babánkat. A szoptatás... Már mindent kipróbáltunk, a baba mégis sír, a mellünkből alig jön a tej, a mellbimbónk nagyon érzékeny, a melleink kővé válnak, szorongunk és szenvedésnek éljük meg az egészet. A lakás szanaszét, miközben a baba 62-es ruhái elfogytak, tehát mosni kellene. Közben pedig van hogy fél napig nem jutunk el pisilni, mert a gyerek vagy szopizni próbál, vagy rajtunk alszik.

Segííítsééég! - gondoljuk magunkban, mégse kérünk belőle, mert úgy gondoljuk, hogy a mi felelősségünk, a mi feladatunk, a mi gyerekünk. Pedig hidd el, régen is átmentek egymáshoz az asszonyok húslevessel és tiszta lepedővel, hogyha csak ennyivel is, de segítsék az újszülött csecsemővel otthon lévő édesanyát. Nyugodtan kérj tanácsot és hívj segítséget, legyen az anyukád, a tesód, a barátnőd, vagy olyan szakértő, aki szoptatással, altatással kapcsolatban a segítségedre lehet. Nem vagy ettől rossz anya, nem vallottál kudarcot, hiszen rosszabbat teszel azzal a babádnak, ha napokig szorongsz, kudarcokat élsz meg és a feszültség kisbabádra is átragad. Ha segítség kell, kérj segítséget! Ha viszont úgy érzed, hogy az lenne a legjobb, ha egyedül lehetnétek, kíváncsi szempárok, milliónyi kérdés és számos kéretlen tanács nélkül, akkor fontos, hogy ezt is mielőbb tanuld meg kezelni! Igenis merj nemet mondani a nyomuló látogatóknak, akik bár semmi rosszat nem akarnak, nagyon fárasztóak tudnak lenni az amúgy is igencsak fárasztó első napokban/hetekben.

Ez az időszak leginkább arról szól, hogy a gyermeketek után az új családotok is "megszületik", ami ugyanannyira meghitt és boldog időszak tud lenni, mint azok a bizonyos első percek, amikor először a kezetekbe foghattátok a várva várt babátokat. Fontos tehát, hogy akárcsak egy szülési tervről, úgy az első hetek főbb szabályairól is bátran kommunikálj az érintettekkel, hogy ne azt érezd, hogy csak fáradtan sodródsz az eseményekkel, hanem érezd, hogy ez az időszak most rólad is szól!

Én nem így terveztem... 

A szülésélmény, a szoptatás, az első közös családi fotó, az érzéseid, vagy a szülés előtti alakod visszanyerése… Rengeteg dolog van, amire gondolunk, amit tervezgetünk a várandósság alatt és rengeteg dolog, ami teljesen másképpen sikerülhet, mint álmainkban, terveinkben. A legtöbb dolog a babás mindennapjainkban másként sikerül, mint ahogyan azt elterveztük és mi ezeket a dolgokat sokszor kudarcként éljük meg, stresszesek leszünk tőlük. A legnagyobb változás, amit a gyermekvállalással átélünk, az pontosan ez a folyamat... Amikor semmi nem sikerül úgy, ahogy elterveztük. Viszont észben kell tartanunk, hogy egy új kis ember érkezésével előbb nekünk kell hozzá alkalmazkodnunk, hogy aztán megismerjük, "megtanuljuk" őt és megtanítsuk őt is alkalmazkodni. A kezdeti időszakban lehetnek nekünk terveink, álmaink, elképzeléseink, de a legtöbb sajnos előbb-utóbb megdől, és ez nem baj. Ez nem kudarc, hanem éppen a felelősségteljes szülőséggel kapcsolatos változás. Hogy képesek vagyunk gyermekünk igényeihez, a megváltozott élethelyzethez alkalmazkodni. Ha a tervek nem jönnek be, ne könyveld el mindezt kudarcként, mert pont így csinálod jól. És ahogyan csinálod, az tökéletes! Ha kellő türelemmel és megértéssel fordulsz ehhez az időszakhoz, nem marad el a jutalmad és rájössz, hogy a gyerekek valójában a világ legrugalmasabb lényei. Ha érzelmileg és fizikailag biztonságban érzik magukat, a világ végére is elmehetsz velük és bármibe be tudod vonni őket, szóval el fog jönni az az idő, amikor a gyermekvállalás nem lemondásokkal jár, nem azt érzed majd, hogy eltévedtél a régi önmagadtól, sokkal inkább megtaláltad az új képességekkel felturbózott új éned!

Nem eszik... nem alszik... biztosan rossz anya vagyok...

Ha babád az első időszakban nem eszik annyit, vagy annyiszor, nem alszik annyit, vagy annyiszor, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, biztos lehetsz benne, hogy te mindent jól csinálsz! Ne csüggedj, szuperanya vagy! Csupán neki is időre van szüksége ahhoz, hogy hozzászokjon a megváltozott helyzethez. A pocakodban kényelmes csend, meleg vette körül és folyamatosan, magától érkező táplálék került a pocakjába. Most pedig hangzavar, hideg, fények veszik körül. Lélegeznie kell, szopiznia kell, növekednie kell és teleprodukálni a pelust. Minden más, semmi nem olyannyira jó, mint előtte. Azt hiszem, így végiggondolva érthető kicsikénk felháborodása. Kisbabád is hozzászokik mindehhez idővel, ügyesebb, erősebb lesz minden téren. Megszokja a rutint, megnyugszik és sírás helyett majd elégedett mosollyal jutalmazza kitartásod. És tartsd észben, te nem vagy rossz anya! Mindent tökéletesen jól csinálsz, babádnak csak időre, türelemre és szeretetre van szüksége.

Életünk nagy fordulatot hoz kisbabánk érkezésével és hidd el, te a legjobbat nyújtod kisbabádnak! Te vagy az édesanyja, aki óvod, félted, táplálod őt és ezáltal tökéletes édesanyja vagy! Az első napok, hetek félelmei, fájdalmai, könnyei el fognak múlni. Kisbabáddal egymásra hangolódtok és egymás igényeit figyelembe véve hamar belerázódtok a közös életetekbe.

Türelem, türelem, türelem! Évek múltán már csak arra az eufóriára fogsz emlékezni, ami körülölelt téged babád születésével. A finom illata, a puha bőre, a szeretetteljes érzések, amiket a közelében éreztél. A nehézségeket elfeleded majd és veled marad minden emlék, ami eszedbe juttatja, hogy mennyire jó volt kisgyermekes szülőnek lenni.

Remélem sikerült egy kis megerősítést kapnod a fenti sorok által.

Csodás babázást kívánok a Pelenka.hu csapata nevében!

Vivien

A blog szöveges és vizuális tartalma a Pelenka.hu üzemeltetőjének tulajdona. A blogbejegyzés egyes részletei erre az oldalra mutató hivatkozással utánközölhetőek. A teljes blogbejegyzés utánközlése csak az üzemeltető írásos engedélyével lehetséges.