Aztán következik a kis napi rutin kialakítása: pelenkázás, etetés, büfiztetés, alvás. Körülbelül erre van szüksége az első két hétben kisbabánknak. Könnyűnek tűnik, ugye? Pedig nem az... :)

Hazaérve a kórházból teljesen egyedül maradunk vele. Kezdjük kiismerni, észrevesszük, hogy neki is kezd kialakulni a napi rutin, ami néha eltérhet az általunk idealizálttól. A legnagyobb segítségünk egy kis füzet lehet ebben az időszakban, könnyebb feljegyezni, mikor és mennyit szopizott, mikor milyen tartalmú a pelus, hiszen a védőnő és a gyermekorvos is érdeklődni fog ezek felől. Az első hetekben veszíteni fog a súlyából, de hamarosan gyarapodni fog, az adatok pedig megnyugtathatnak bennünket, legalábbis rám inkább pozitív, mint negatív hatással volt, hogy szemmel tudtam tartani a fejlődését.

Sírással jelzi, ha éhes, ha fáj a hasa, ha melege van, ha tele a pelus. Ha cumisüvegből etetjük, akkor átlagosan 6-8 alkalommal esznek naponta, ha szopiznak, akkor 8-12 alkalommal is. Ne felejtsük el, hogy attól, ha valami nem a terveink szerint alakul, még nem leszünk rossz anyák. Keressük meg azokat a lehetőségeket, amik mind a babának, mind nekünk is megfelel, egyeztessünk a védőnővel, gyermekorvossal. A nyugodt baba nyugodt anyát, a nyugodt anya pedig nyugodt babát eredményez. Ne stresszeljünk feleslegesen.

Amikor először összerándult a kisbabám, szóltak, hogy ez normális, egy újszülött még reflexből mozog, reagál a környezetre, ami az idegrendszeri fejletlenségből adódik. Működik a keresési és a szopó reflex, tud már vezetve lépegetni is, megrezzen és felemeli a karját, ha hangos zajt hall vagy hirtelen mozgást észlel. Ilyenkor pedig hiába örülünk, milyen édesen mosolyog, ez legtöbb esetben még csak azt jelzi, hogy a kicsink tele van bélgázokkal. De! Ugyanúgy örüljünk neki, mintha a boldogságtól tenné.

Valószínűleg a kórházból hazatérve akár aznap, vagy még azon a héten leesik a köldökcsonk. Ha szépen ápoltuk (alkohollal, hintőporral), akkor gyönyörű marad a helye, amit még néhány napig ápolgatnunk kell, bár már csak fürdetés után. Nem kell megijedni, ha egy kicsit vérzik, teljesen normális. Amire oda kell figyelni, hogy ne fertőződjön el.

A második hetet betöltve meg kell kapnia az első kálium-ampullát (segíti a vérképződést), illetve a D-vitamin cseppet (O-láb ellen, csontfejlődés elősegítése). Utóbbit innentől kezdve minden nap kell adnunk neki.

A kutacs nagyon sok mindenben lehet a segítségünkre, figyeljük tehát, hogy normális állapotú-e, kidudorodott vagy beesett. A domborodó kutacs enyhe formában még normálisnak tekinthető, kiválthatja sírás, azonban szokatlan sírásnál, elesett állapot esetében azonnal forduljunk orvoshoz, mert agynyomás fokozódás jele is lehet. A beesett kutacs leggyakrabban folyadékhiány jele. 

Babánkat alig halljuk levegőt venni. Sokszor előfordult már velem, hogy annyira figyeltem, nem láttam, nem éreztem, hogy lélegzik-e. Azonnal megsimogattam az arcát, vagy megfogtam a kezét, és mikor megmozdult, megkönnyebbültem. Aztán akkor is megijedtem, amikor egyik éjjel evés közben szortyogni, szörcsögni kezdett. Azt hittem, megfázott, de amint végeztünk mindennel és újra lefeküdt aludni, elmúlt. Egy jóízű étkezés után babám gyakran csuklik, de sokat tüsszent is. Egy nap átlagosan 18-19 órát alszanak a babák, nagykönyv szerint, nálunk elég sokat fent van a délelőtti órákban, pedig most töltötte csak be a második hetet.

Mindig vegyük figyelembe, hogy minden kisbaba más és más, nincs két egyforma gyermek. Ha valami nem a nagykönyv szerint alakul, próbáljuk mérlegelések után olyan döntést hozni, amely nemcsak a babának, de a mamának is jó.

Hartmann Viki