PELUSNAPLÓ - Kulcsár Edina és Csuti blogja: Kakasztori

A babavárás eddigi életem egyik legszebb időszaka volt. Minden egyes pillanatát élveztem, a nehézségekkel együtt, legfőképpen azért, mert fantasztikus maga az a folyamat, amikor egy új élet születésének köszönhetően családdá kovácsolódik két ember. Ráadásul, mi a kisfiunk, Medox születése előtt egybe is keltünk Csutival, aki immáron a férjem.

   

PELUSNAPLÓ - Kulcsár Edina és Csuti blogja

  

Ahogy írtam, a várandósságot nagyon jól éltem meg és azt sem mondhatjuk el magunkról, hogy olyan unalmas életünk lett volna mindezek előtt, de ettől függetlenül mindketten tudtuk, hogy a gyermekvállalás igazi kaland lesz számunkra. Ahogy megszületett a kisfiunk tudtuk és éreztük, hogy ez az igazi boldogság, ami önmagában az élet értelmét is jelenti. Számomra nagyon fontos a család. Mondhatni, hogy két anyukám volt, akik mindent megtettek azért, hogy a legszükségesebb dolgokat biztosítsák számomra, de leginkább a szeretetükkel és a törődésükkel árasztottak el. Én is pont ilyen anyuka szeretnék lenni, mint amilyen nekem a dédim és édesanyám voltak.

 

Szerencsére sok dologra emlékszem gyermekkoromból. Anyukám 18 évesen szült, így lényegében, még ,,gyerek” volt amikor én születtem, de ez kifejezetten jót tett a kapcsolatunknak. Nagyon bohókás anyuka volt. Emlékszem egyszer a járókámban álltam, Anyukám bekapcsolta a zenét, eközben hangosan énekelt (amit nem biztos, hogy kellett volna :D ) , illetve táncolt nekem. Soha nem fogom elfelejteni azt az előadást, amivel napjában többször is szórakoztatott engem. A pelenkázására sajnos nem emlékszem, pedig azt nagyon megnéztem volna, főleg most, hogy pár év elteltével most én járok ebben a cipőben. Mondanám, hogy MI ( Csutival ) de sajnos őt eddig a kaka csak leszállópályának használta, Csuti legkisebb örömére. Én ilyenkor egy picit bajban vagyok, mert a szoptatás és a tisztába tétel után szívesen visszafeküdnék, de engem ez annyira szórakoztat, hogy általában kimegy az álom a szememből és helyette csak boldog könnycseppek jelennek meg benne, ami Csuti szemét persze szúrja, hiszen ő mérges. :D

De elmesélek egy konkrét történetet, viszont előtte egy kis lakáson belüli "körbevezetést" tartanék. Egy 60-70 nm körüli lakásban élünk, ami nappali + konyha + előszobából, egy fürdő egy mosdó, egy gardrób és egy halószobából áll. Mivel plusz egy szobánk nem volt, hogy gyerekszobát alakítsunk ki, így minden bútor a hálószobánkba került. A minden bútor alatt azt értem, hogy egy kiságy (amit egyelőre még nem használunk, max. gyerekruhák tárolására :D ) illetve A PELENKÁZÓ, ami egyben Medox szekrénye is. Jelen pillanatban ezt tartom a legpraktikusabbnak. Imádom! Minden elfér benne és rajta is. Na de a pelenkázónál is praktikusabbnak már csak a pelenkázó alátétet mondanám, ami bocsánat a kifejezésért, de sok sz@rból kihúzott már. :D

  

A pelenkázó tároló részén így egy rahedli pelenka található és az előbb említett alátét, illetve a popsikrém. Mivel Medox sokszor eszik, így az alátétre én mindig teszek egy textilpelenkát is, nehogy véletlenül ott bukjon ki belőle a tejcsi. Bár, ha jobban belegondolok a lakás összes szegletében van textilpelenka, hogy ezzel felkészüljek az esetleges balesetekre. :)

  

De kanyarodjunk vissza a pelenkázóhóz, azon belül is egy szép őszi éjjelre. Mindig próbálom megfelelően belőni, hogy a kisfiunknak éppen mire lehet szüksége egy-egy éjjelen. Gondolok itt a szopira, az utána lévő büfire vagy a peluscserére. Ha szerencsém van megúszom egy kis nyüszivel és így Csutit sem keltjük fel, aki minden reggel korán kel és munkába indul.

  

  

Ezen az éjjelen nem tudtam a dolgok elébe menni, így már arra keltem, hogy brutális hangfrekvencián üvöltött a fülembe a gyerek, amire természetesen az apja is felkelt.

Mindeközben hallottuk, hogy háború van a pelusban. Puska ropogásra hasonlító hangot és talán még ágyú dörrenést is hallottunk. Gondoltam, gyorsan átpelenkázom, mielőtt enne. Csuti is felkelt, hogy segítsen. Néha a kezem alá szokott dolgozni, ilyenkor hozza a popsikrémet, kidobja a koszos pelust és újat is hoz helyette. Odatettem a gyereket a pelenkázóra, de még beszéltem hozzá. Kérdeztem, hogy nem maradt-e benne valami olyan, amit a pelenkába kéne tennie? Csutiról tudni kell, hogy nem viseli annyira jól a hajnali keléseket így ezen az éjjelen is látható volt egy kis morcosság az arcán. Ebből adódik, hogy miközben diskuráltam Medox-szal, rám nézett és furcsa fintorral az arcán megkérdezte, hogy nem haladhatnánk?

Mire én vállat vontam és nekiálltam lebontani a pajzsot, vagyis a pelenkát. Mondtam neki, hogy figyeld meg, hogy itt lesz még valami, de ő nem igazán vette ezt figyelembe, csak halkan annyit kérdezett, hogy honnan tudom. :D

  

A kis ruhácskáját gondosan felhajtottam, mint mindig, ám egyszer csak éreztem, hogy a kezemen valami kellemes meleg landolt. Felnéztem és rögtön tudtam, hogy pusztán a szokásos dolog történik. A fiam slaggal locsol, ami a nagy nyomásnak köszönhetően irányíthatatlanná válik és öööösszee-visszaaa megy. Csuti itt még szemfüles volt, mert hátraugrott, de mivel már ment volna vissza aludni az ágyba, még jobban sürgetett. Gondolom mondanom sem kell, hogy ruha csere következett, illetve a pelenkázó alátétet is ki kellett cserélni. Ez úgy zajlott, hogy pucérra vetkőztettük a gyereket, én felemeltem, Csuti pedig kihúzta alóla az alátétet, ami jól megszívta magát pisivel. A pelenkázó mellett található a kukánk, amibe csak ezek a jóságok kerülnek. A férjem lehajolt, hogy kidobja az abba való dolgokat. Szerencséje volt, mert éppen felállt, amikor egy óóórási kilövést hallottunk, (tényleg mintha egy ágyúból lőttek volna ki valamit) amit én hirtelen nem is észleltem, hogy hova kerül, ám Csuti kiakadásából azonnal tudtam, hogy rajta landolt. Az előbb azért írtam, hogy szerencséje volt, mert ha 2 másodperccel később áll fel, akkor az egész a fején köt ki. Akkor mondhattam volna neki, hogy szerencséje lesz... :D Tehát ez a hihetetlenül híg kaka, ami sárgás színben pompázott, Csuti combján, nadrágján és hasán volt látható, míg a többi elszórtan a falon, a hálónk ajtaján és kilincsén, sőőőt még a közlekedő padlóján is látható volt. Igaz, hogy én fogtam a gyereket, de én abszolút megúsztam. Sőt, lehet, hogy még én voltam az, aki rá is segített. Olyan lehettem, mint aki egy fegyvert fog és meghúzza a ravaszt. :D

Csuti kiborultm én pedig Medox nyakába temetkezve próbáltam leplezni, hogy folyik a könnyem a nevetéstől, de ezt ő nyilván nem fogadta akkora lelkesedéssel, mint én. Mondanám, hogy pillanatok alatt visszaállítottuk a rendet, de ez azért hosszú percekbe is belekerült, majd visszafeküdt mindenki az ágyba, annyi különbséggel, hogy én etettem, Medox evett, Csuti pedig szerintem küzdött a kakás rémálom ellen.

  

  

Ez csupán egy történet volt és igaz, hogy még csak 6 hetes a babánk, de már most számtalan ilyen sztorival büszkélkedhetünk. Remélem, hogy a fenti sorokat olvasva mindenki ugyanolyan jól szórakozott, mint én ezen az ominózus estén.

Mindenkinek szép napot kívánok!

  

Kulcsár Edina

  

A blog szöveges és vizuális tartalma a Pelenka.hu üzemeltetőjének tulajdona. A blogbejegyzés egyes részletei erre az oldalra mutató hivatkozással utánközölhetőek. A teljes blogbejegyzés utánközlése csak az üzemeltető írásos engedélyével lehetséges.

2018.10.31 15:57